Hogyan lett a sünteknős? Mindannyian tudjuk a választ: élt egyszer egy sün meg egy teknősbéka, akik túl akartak járni az ifjú jaguár eszén, s hogy egyiket vízbe ne dobja, másikat ki ne kaparja teknőjéből, addig-addig gyakoroltak, míg mindketten körbe-karikába hempergőző páncélosok nem lettek. Valahogy így szól Kipling meséje. Csak ketten gondolhatják csöndben: a sünteknős talán úgy lett, hogy Jékely Zoltán nem ismerte a tatut. Ám Elekes Dóra és Greskovits Endre – Rudyard Kipling „evolúciós magánmitológiájának” újrafordítói – elsősorban nem azzal törődnek, hogy többek közt az internet felbecsülhetetlen segítsége nélkül hol s miként fogott ki Kipling Jékely Zoltánon és Szász Imrén. Tisztelettel és internettel fogták Kipling híres mesekönyvét, és teljességre törekedve lefordították a magyar olvasóközönség számára már ismerős meséket ugyanúgy, mint az eddig ismeretleneket; Elekes Dóra még a meséket kísérő versek értő tolmácsolására is vállalkozott. Munkájuk következtében – melyben nemcsak a jó szöveg, de a hű fordítás elve is érvényesül – Kiplingre mint öniróniát sem nélkülöző, remek humorú „kortársunkra” csodálkozhatunk rá, de egyik szívszorító verséből a lányát sirató édesapáról is képet kapunk. Ideje volt már ennek az átváltozásnak – ahogyan annak is, hogy a sünteknősből végre tatu legyen. Köszönjük!
Tamás Zsuzsa
a Meseutca munkatársa, gyerekirodalmi szakértő
