Elhatároztuk Ildikóval, a munkatársammal, hogy blogot írunk, és beavatjuk Olvasóinkat a hétköznapjainkba. Megmutatjuk, hogyan készül a Csodaceruza. Milyen akadályokkal és milyen pozitív hatásokkal találkozunk. Nem mondom, hogy felhőtlenek a hétköznapjaink, sőt… Az az igazság, hogy elég sokat elégedetlenkedünk, de azért igyekszünk meglátni a szépet és a jót is. Azt hiszem, ezek a bejegyzések is, amiket felváltva írunk majd, ilyenek lesznek: néha sötétek, borúlátóak, máskor pedig derűsek, vidámak. Remélem, az utóbbiból lesz több, mert nem szeretnénk túl sokszor felzaklatni, megzavarni Olvasóink kedélyállapotát. Egy biztos, nincs olyan napunk, amelyik úgy telne el, hogy ne lenne köze a nagy Ügyünkhöz: a gyermekirodalomhoz. Hozzánőttünk ehhez a területhez, tizenkét év azért elég sok idő.
Bízunk abban is, hogy ha közelebbről megismernek bennünket Olvasóink, akkor talán még segítséget is kapunk, és sokan az ügyünk mellé állnak. Tudjuk, hogy nem csak a pénz a megoldás. Időnként egy gesztus, egy ötlet, egy pozitív üzenet is sokat tud lendíteni a dolgokon.
Engem például nagyon tud zavarni a dilettantizmus, és bevallom a tömegkultúrával sincs jó viszonyom. Zavar a kommersz túlsúlya a gyermekkultúrában, a könnyen fogyaszthatóság idegesít. Biztos sokat írunk erről is majd a blogban.
Néha az az érzésem, hogy nem igazán értik a környezetemben az emberek, hogy mi milyen ügyet is képviselünk. Egyszer az egyik ismerősöm megkérdezte, hogy miért nem mindegy nekem, mit olvasnak a gyerekek. Ha a kommersz újságot veszik jobban, akkor én miért nem csinálok kommersz újságot, mert akkor sikerem lenne a piacon, nem kellene támogatás. Tényleg mi is ez a jobbító szándék, ami bennünk van? Mit képvisel a Csodaceruza? Mi a társadalmi haszna? Nehéz erre válaszolni. Nekünk természetes, nem mindenkinek az. Szerintem az lenne a normális, ha jó színvonalú, érdekes, tartalmában és küllemében is a legjobb minőségű könyvek, lapok jelennének meg. Ehelyett egészen más termékektől duzzad a piac. Sajnos a felnőttek is sokszor lebecsülik a gyerekeket. Lehet, hogy a maguk számára nem költenek kommersz dolgokra: színházba, hangversenyre járnak, szépirodalmat olvasnak, irodalmi lapokat vásárolnak, de ha a gyereknek választanak, mintha cserben hagyná őket a józan ítélőképességük. A gyerekekre bízzák a választást. Nem baj, ha giccses, úgyis kinövi, most ez kell a gyereknek, ez köti le – mondják.
A Csodaceruza a minőség mellett kötelezte el magát. Nem próbál visszaélni a gyerekek bizalmával, nem szeretné cukros bevonattal az ürességet, a tartalmatlanságot propagálni. Szeretnénk az irodalom és a művészet eszközeivel megérinteni a gyerekeket, jó lenne segíteni nekik abban, hogy jobban eligazodjanak a világban, érzésekben, gondolatokban gazdagodjanak.
Ezekben a napokban, ebben az évben is, a legfontosabb feladatunk a Csodaceruza újság életben tartása. Miután nem kaptunk támogatást, és szponzort sem igazán találunk, a lap eladása a fő feladat. Igyekszünk Olvasóink kedvébe járni, az előfizetés mellé néha ajándékokat is nyújtani. Például ha ma és holnap rendeli meg valaki a Csodaceruzát, egy Liza és Micsoda című könyvet is küldünk ajándékba.
Kíváncsi vagyok, hányan szeretnének az újság mellé ilyen klassz könyvet is kapni. Ez a könyv valami miatt nem kelendő a magyar piacon. Mi nagyon szeretjük: ráadásul több része is megjelent magyarul. Megérne egyszer egy felmérést ez is, hogy vajon miért nem választja ki a szülők többsége ezt a könyvet, amelyiknek a grafikája nagyon egyszerű, szövege kellemesen humoros. Pedig biztos vagyok benne, hogy a gyerekek vevők erre a világra. És akkor egy újabb kérdés: vajon inkább a szülő vagy a gyerek választja a könyveket? Mi alapján választ a szülő és mi alapján a gyerek?
Egy kép a Liza és Micsoda sorozatból. Ugye, milyen jó?
