Cikkek Ifjúsági könyvek Külföldi írók

Sue Townsend titkos naplója

,,1982. január 1. Péntek
Újévi elhatározásaim: 1. Hű leszek Pandorához. 2. Éjszakára beviszem a biciklit. 3. Nem olvasok fércműveket. 4. Keményen tanulok a vizsgákra, és kitűnőket szerzek. 5. Igyekszem kedvesebb lenni a kutyához. 6. Lélekben megpróbálom megbocsátani Barry Kent bűneit. 7. Használat után kimosom a fürdőkádat. 8. Nem idegeskedem a farkam méretei miatt. 9. Minden este végigcsinálom a gerincnyújtó gyakorlatokat, kihagyás nélkül. 10. Mindennap megtanulok és használok egy új szót.”
adrian_mole_family

Kilóg a sorból, amit azzal magyaráz, hogy ő intellektuel – jelenet a regény tévéfeldolgozásából (Forrás: itv.com)

Adrian Mole – a szokásos néhány éves fáziskéséssel ugyan – de a nyolcvanas évek végére megérkezett Magyarországra. A késés ellenére még mindig jókor, mert tényleg ki mástól értesülhettünk volna arról, hogy az iskolaigazgató gülüszemű, a sulis menza ehetetlen, anya ,,nem éppen egy tévéanya”, és hogy Nyugaton a helyzet, jelentik, változatlan: bár kínaiból rendelik a rákszirmot, elérhető a Duranok valamennyi lemeze, és még egy Adidas csuka is viszonylag könnyen beszerezhető, a tizenéves ott is rohadtul egyedül van a felnőttek, nagyarcú osztálytársak között a gyönyörűszép lelkével.
Annak idején a Móra kiadó Piknik sorozatában megjelent A 13 és 3/4 éves Adrian Mole titkos naplója, Sue Townsend regénysorozatának első része egyértelműen megkapta az ifjúsági regény besorolást.
Pedig a helyzet hasonlatos Móricz Zsigmond: Légy jó mindhalálig című művéhez, és a regény főhősének, Nyilas Misinek a megítéléséhez: a kiskamasz főszereplő Adrian kiválasztása Townsend számára szintén  eszköz,  lehetőség volt a társadalmi viszonyok, aktuálpolitikai történések tükröztetésére. Érzékeny, érdeklődő, romlatlan és gyermeki főhős, aki a gyerekkorból kifelé lábal, a felnőtt élettől viszont megretten; egy sajátos, cinikus és naiv Everyman – egy zsáner előfutára.
Anélkül, hogy belemennénk most annak tárgyalásába, hogy zsáner-e az ifjúsági irodalom maga, időzzünk még el egy kicsit Townsend életművén. Annál is inkább, mert több kiváló dolgozat témája lehetne már maga a magyarra fordítás (Békés Pál remeklése) is. Ugyan mi magyarok a nyolcvanas évek közepére alkottunk némi fogalmat a brit életérzésről (hála a népszerű, Roald Dahl által megálmodott Meghökkentő mesék-sorozatnak, az angol krimik népszerűségének, Károly herceg és Diana hercegnő frigyének és a Vásárcsarnokban paprikát és hagymát vásároló Margaret Thatchernek), egy újfajta ifjúsági irodalmi narratíva mellett a kapitalista berendezkedést (sőt, annak kritikáját) is valamilyen módon közel kellett hozni a tizenéves olvasókhoz.
margaret

Margaret Thatcher brit miniszterelnök budapesti látogatásán (Forrás: hvg.hu)

Békés remek érzékkel használta fel és mozgatta a kulturális referenciákat: például a Coronation street címe akkoriban sem mondott volna sokat egy hazai olvasó számára, az Onedin család épp azokban az időkben futott a magyar tévében, így az eredeti kiváltása az ismerttel megengedhető változtatás. Ilyesfajta fordítói zsonglőrködés bravúrjait végig bátran vállalja Békés, és valóban: nem válik a befogadás kárára. (Bár természetesen felveti az újrafordítás lehetőségét is.)
 A társadalmi ellátás, a banki szolgáltatások alacsony színvonala, és általában véve a hivatali emberek közönyének, ostobaságának általános jelenséggé duzzasztása némiképp meg is felelt a nyolcvanas években a változás szelét érezve felerősödő magyarországi kapitalizmus-kritikának; valójában azonban (és ebben megint csak nem kevés Békés Pál érdeme) a Townsend által leírt jelenségek mindig túlmutattak egyedi voltukon. Az igazságérzet, az együttérzés, az empátia fontosságára hívja fel a figyelmet Adrian Mole és környezetének minden megnyilvánulása. Azt érezhetjük a fiktív napló zsúfolt bejegyzései nyomán, hogy a történelem ismét bebizonyítja, hogy valójában csak keret arra, hogy egy kiteljesedett, egymás iránt és intellektuálisan nyitott, megértő világban élhessünk, úgy, ahogyan mi felnőttkorunk hajnalán valamennyien megálmodtuk.
Mondhatnánk, ilyen szempontból Adrian Mole tizenéveskori titkos naplói a legkonvenciózusabbak. A világ azonban – a keret – jelentős eltérést mutat az ideáktól: Adriannek sem a szüleivel, sem az iskolatársaival nem nevezhető harmonikusnak a kapcsolata (habár, a napló műfajához hűen, van hullámzás ezeknek a viszonyoknak az alakulásában). Kilóg a sorból, amit azzal magyaráz, hogy ő ,,intellektuel”, és igyekszik is ennek a felvett szerepnek megfelelni. Olvas, verset ír, és tájékozódni igyekszik a világ dolgaiban. Igazán közel azonban akkor kerülünk hozzá, mikor közel enged bennünket, olvasókat magához: beavatást nyerünk kamaszos tépelődéseibe, megismerhetjük kicsinyességét, önzését, naivitását: ezek felszínre hozása a humor egyik fő forrása.
sue townsend

Sue Townsend író a kilencvenes években (Forrás: Guardian)

A szereplő azonban nő és érik: Townsend a kilencvenes években is folytatja a felnőtt Adrian Mole sorsát, amelynek egyes részletei cikkek formájában a Guardian napilapban is megjelennek. Mole, aki felnőtt éveire végül egy antikváriumban lesz eladó, az egész életét relatív szegénységben tölti el. Townsend ugyanis, bármennyire is nehéz ma elképzelnünk, hogy az irodalmi élethez, a közíráshoz ennyire aktívan kapcsolódó szerzővel ez megtörténhet: lényegében minden szakképzettség nélkül (a tanulmányait tizennégy évesen fejezte be, huszonévesen már három gyermekét egyedül nevelő, szegénységben tengődő anya volt), a saját nehézségei ellenére, vagyis inkább azok miatt kezdett el írni. Műveinek legfontosabb ihletforrása Leicester lecsúszott munkásnegyede, ahol Townsend maga is évekig élt. Ahogy ő fogalmazott:  nincs annyi balzsamecet vagy Prada táska, ami feledtetni tudná, milyen volt szegénynek lenni.
A 2014-ben elhunyt, élete utolsó éveiben sokféle súlyos egészségi problémával küzdő íróról a BBC2 készített dokumentumfilmet: betekintést nyerhetünk levelezésébe, eddig nem látott fotókat, felvételeket mutatnak be, és előkerül eddig még nem publikált saját határidőnaplója is. Fájdalmasan humoros, mindig szellemes bejegyzésein keresztül közelebb kerülhetünk hozzá is. A műsorban Julie Walters közreműködik, aki korábban a tévéfilmes feldolgozásban Adrian anyját alakította (tekinthetjük Townsend alteregójának), és ahogy a készítők emlegetik: most  napvilágra kerül Sue Townsend titkos naplója is.
Wittmann Ildikó

Comments are closed.

Powered by: Wordpress