Cikkek

Párhuzamos világok

 

baleyendre,,Ismertem Zsuzsi világát, és tiszteltem. Tisztában voltam vele, párhuzamos világokban élt, ahol az egyik a forrás volt, a másik az alkotás szent és érinthetetlen világa. Ha fürge lépteivel igyekezett valahová, olyan volt, mint bármelyik járókelő, azzal a különbséggel, hogy ő éppen egy másik világában volt jelen. Maga a világ, amiben élünk, nem érdekelte, az csupán egy környezet volt, amiben számára érdekes lények élnek, és olyan tárgyak alkotják a díszletet, amelyeknek egytől-egyig történetük, mondandójuk van a világ számára. Igen, Zsuzsi afféle tolmács volt, aki megírta mindazt, amit rutin-rohanásunkban nem veszünk észre, vagy nem akarunk tudomást szerezni róluk valamiért.” – A napokban, a mindannyiunkat felkavaró hirtelenséggel elhunyt Vathy Zsuzsa íróra, Lázár Ervin özvegyére Baley Endre költő emlékezik.

Kefaloniától néhány kilométerre található Ithaka szigete, amit leginkább Homérosz művéből, az Odüsszeiából ismerhetünk. Történészek a mai napig vitatkoznak azon, valóban megegyezik-e Homérosz szigete a ma ismert Ithakával, de elég megkérdezni a sziget háromezer lakosának bármelyikét, és máris bizonságot kapunk arra, bizony jó helyen járunk.

Ithaka fővárosa Vathy, egy hamisítatlan görög öböl, a világ legcsodálatosabbnak mondott természetes kikötője mellett épült, méghozzá már időszámításunk előtt 3000-ben. Természetesen azóta sokat változott, ám a sziget viszonylag kicsi mérete miatt sohasem vált igazi turisztikai célponttá, így megőrizhette viszonylagos érintetlenségét.

Néhány évvel ezelőtt fedeztem fel, amikor két hetet Kefalónián töltöttünk, hogy létezik egy település; Vathy. Mi más is jutott volna eszembe erről, mint Zsuzsi?

Nomen est omen. Igen, ez a hely maga a béke, ahogyan Zsuzsi is az volt. Rögtön elképzeltem őt, ahogyan a hullámokat figyeli, vagy a kikötőt, ahogyan az öreg halászbárkák ringatóznak vagy a vitorlások árbócain csüngő szerelvények zenélgetnek.

Sajnos a szigetre nem jutottam el, de Zsuzsit haladéktalanul tájékoztattam, hogy már települést is elneveztek róla. De jó, de jó, mondta nevetve akkor, és ez a nevetés a mai napig visszhangzik bennem. Akkor írtam ezt a verset, és hogy örök emlék maradhasson nála, egy kisbabafej nagyságú tengeri csigára is rápingáltam:

Szerelmem, Görögország

  1. július 8.

Pirkadatkor sirály-ringó

leanderűs kacskaringó,

alkonyati fecskeringő,

fáradt fényű fenyőerdő,

füge-üde árnyas berek,

kopott kövű fehér terek,

gyantaízű bársony borok,

pálmaálmú pillanatok,

hullám-hámú tengerfogat,

ében éjben csillagfonat;

Euterpé, csókolj végre,

hulljon ránk a hajnal vére!

Alig vártam már, hogy itthon – szokásos találkozóhelyünkön, a Batthyány téren található Angelika kávézó teraszán – odaadhassam neki.  Tudtam, ezer kérdése lesz majd, mert pontosan látni szeretné, hogyan került hozzám a csiga, milyen volt a tengerpart, a növényzet, kavicsok, kikötő, házak, emberek.

Ismertem Zsuzsi világát, és tiszteltem. Tisztában voltam vele, párhuzamos világokban élt, ahol az egyik a forrás volt, a másik az alkotás szent és érinthetetlen világa. Ha fürge lépteivel igyekezett valahová, olyan volt, mint bármelyik járókelő, azzal a különbséggel, hogy ő éppen egy másik világában volt jelen. Maga a világ, amiben élünk, nem érdekelte, az csupán egy környezet volt, amiben számára érdekes lények élnek, és olyan tárgyak alkotják a díszletet, amelyeknek egytől-egyig történetük, mondandójuk van a világ számára. Igen, Zsuzsi afféle tolmács volt, aki megírta mindazt, amit rutin-rohanásunkban nem veszünk észre, vagy nem akarunk tudomást szerezni róluk valamiért.

Az Ithaka szigeten található Vathy városka számomra már abban a másik, párhuzamos világban található. Képzeletemben most ott él Zsuzsi, mint egy tündér, akinek már csak az az egy világa létezik, amit alkotásnak hívnak.

Vacskamatinak április 15-én van a születésnapja, amit mostantól fogva kötelező mindenkinek megünnepelni, és legalább képzeletben virágcsokrot küldeni Ithakába. Mert aki nem tudná, Vacskamati nem más, mint Macska Vathy, azaz Zsuzsi, akivel Lázár Ervin annyi éven át élt boldog házasságban.

Ha most összeírnám a bakancslistámat, első helyen szerepelne rajta Vathy városa. Mit szerepelne? Szerepel! Megkeresem majd a legcsendesebb kis öblöt, felveszem a búvárszemüvegemet, és addig kutatok a tengerben, amíg nem találok egy olyan csigát, amire ezt a versemet pingáltam. Ha megtaláltam, leülök a homokos partra, de úgy, hogy a hullámok simogassák a lábamat, és csigatelefonálok egyet Zsuzsinak. Alig várom, hogy beleszóljon újra:

Szia Bandika…

 

 

(Képek forrása: Nyitókép: a szerző felvétele, Baley Endre fotóját a Napkút Online oldaláról vettük.)

Comments are closed.

Powered by: Wordpress