Interjúk Ünnepi Könyvhét – 2017

Interjú tücsökzenével



Acsai Rolanddal legújabb kötete kapcsán készítettünk interjút. A betondzsungel könyvéből itt lehet egy részletet olvasni.

Az Ünnepi Könyvhétre jelent meg A betondzsungel könyve című regényed gyerekeknek. Mit rejt ez a cím, miről szól ez a könyv?

Ez a gyerekregény egy nagyvárosi Maugli-történet. Szóval nem árultam zsákbamacskát a könyv címével, hogy stílusosan egy állatos kifejezés mellett maradjak. Elképzeltem, hogyan történhetne meg a Dzsungel könyve egy Budapestre erősen hasonlító nagyvárosban, és rájöttem a megoldásra. Nem kellett más hozzá, csak egy állatkert, egy farkasgondozó, aki maga is inkább farkas, mint ember, meg két árva, egy kisfiú és egy kislány, akik ráadásul ikrek is. Kész volt a „recept”, elkezdhettem kifőzni a történetet. Zsófi, a lányom szerint, nagyon jól sikerült, és amikor felvetettem, hogy talán lesz folytatása is a könyvnek, szinte könyörgött a folytatásért. A könyvet egyébként neki ajánlottam. Több okból is.

Korábban első sorban lírikusként és műfordítóként ismertünk. Mennyiben kihívás a prózai műfaj? El tudtál-e szakadni a lírától?

Mivel kb. tizenöt éve műfordítással keresem a kenyerem az írás mellett, ez azt jelenti, hogy naponta hat órát prózát írok (pontosabban fordítok). Szeretek azzal eldicsekedni, hogy több, mint nyolcvan regényt fordítottam le, és ez 350 oldalas átlag oldalszámmal valóban rengeteg. Ezek elsősorban ifjúsági regények, és meglehetősen sikeresek. Sokat tanultam például a Percy Jackson-sorozat írójától, Rick Riordantól, és ezt ebben a gyerekregényben is kamatoztattam. A lírát egyébként remekül lehet használni a prózában is. Főleg a képcentrikus gondolkozásmódot igénylő oldalát. Az én prózáim mindig olyanok, mintha filmek lennének, és az írásukkor valóban egy film pereg előttem.  Ez a regény egyébként kevésbé lírai, és teljesen történetcentrikus. És ez nem is fantasy. Annyi benne a fantasy, hogy az ikrek értik az állatok nyelvét.

Melyik korosztályt céloztad meg a regénnyel? Kíváncsi vagyok, hogyan született meg ez a regény. Mesélj egy kicsit az írás folyamatáról!

A gyerekeket és a kiskamaszokat, nagyjából 13 éves korig. A regény egy képből indult (mint oly sok prózám, hiszen költő is lennék, ám erről már beszéltünk az előbb), de ezt a képet egy filmben találtam. Terry Gilliam filmjében, a Tizenkét majomban. Amikor Bruce Willis visszatér a földre, az üres városban csak az állatkertből elszabadult állatokat látja, oroszlánokat, medvéket, majmokat. Ez a kép nagyon tetszett, és régen szerettem volna megírni. Most végre találtam egy helyet, ahol irodalmilag is megvalósíthattam, és az állatkert lakóit a városra szabadíthattam. Remek érzés volt. A lányommal sokat jártunk az állatkertbe, mert nagyon szereti az állatokat, és amikor kitaláltam a történetet, újra elvittem oda, hogy a családi programot összekössem az írói terepmunkával. Mindent jó alaposan megnéztem, az állatkert hegyet, a kifutókat, az Élet-halál házat. Persze a regényben néhány dolgot megváltoztattam. Ezután leültem és néhány hónap alatt, naponta x oldalt írva, készen lett a könyv.

A “dzsungel”, az állatok műveidben visszatérő elemek. Úgy tűnik, hogy a természet elemeivel különleges viszonyt ápolsz. Mit jelent számodra?

acsairoland

Acsai Roland kislányával a betondzsungelben fagyizik

Abonyban nőttem fel, egy alföldi kisvárosban, teljes természetközeliségben. Rengeteg állatom volt. Vagy megvettem őket az állatkereskedésben, vagy megfogtam. Az osztálytársaimmal megalapítottuk az AÁÉ-t, az Abonyi Állatvédők Egyesületét, de nem igazán védtük az állatokat, sokkal inkább fogtuk. Egyszer volt egy kiscsirkém, a Csibi, ami úgy követett, mintha én lennék a kotlós. Pont úgy, mint Konrad Lorenzet, a híres etológust a libái. Kakas lett belőle. De csúnya véget ért (mint vidéken az állatok általában), mert a kutyáink kiszabadultak, és nagy vérengzést vittek végbe a baromfiudvarban. Szegény Csibi is áldozatul esett. Egy darabig még őrizgettem a tollát a fiókomban, aztán kidobtam. A lányom városi gyerek, így nem sok állata lehet. Egyszer próbálkoztam egy tengeri malaccal, a Falánkkal, de kiderült, hogy allergiás vagyok rá, és meg kellett tőle válnunk. Az állatkerti Élet-halál ház egyik gondozójához került, és reméljük, jól van! Ez elég traumatikus pont Zsófi életében. De hát erről senki sem tehet. Most fogtam neki egy mezei tücsköt. Azért, mert nekem is volt gyerekkoromban (a japánok különben díszes kalitkákban tartották házőrzés céljából, és én rajongok a japán kultúráért), és mert rendszeresen visszatérő szimbólum a verseimben és a prózáimban. Tényleg. Az egész életművel tele van tücsökciripeléssel. Azért ez nem rossz. A tücsök vagy egy hónapja van itt, és minden délután négykor ciripelni kezd. Úgy érezzük magunkat, mintha egy virágos mezőn lennénk. A keksz a kedvenc étele. De most már abbahagyom, mert ha állatokról van szó, csak jönnek és jönnek a történetek… Még annyit, hogy ezeket a válaszokat is tücsökszó mellett írom, szóval képzeljétek alá!

Ez a köteted a Holnap kiadónál jelent meg. Hogyan viszonyultak az elképzeléseidhez, milyen volt a munkafolyamat?

A munkafolyamat olyan volt, ami a legideálisabb az író számára. Ugyanis ez a könyv felkérésre született. A kiadó megkérdezte, lenne-e kedvem egy gyerekregényt írni, és nekem volt. A sztori nagyon tetszett nekik és a végeredmény is. Aztán kerestek hozzá egy remek illusztrátort, Vigovszky Ritát, aki pontosan azt a stílust hozta képileg, amit én szeretek, ezt a kicsit rajzfilm-szerű illusztrációt. Jó lenne még dolgozni vele. Remélem, lesz rá alkalom.

Mikor és hol találkozhatunk veled a Könyvhéten?

 Háromszor dedikálok. Most mondjam az időpontokat? Mondom: A betondzsungel könyvét szombaton négytől-ötig dedikálom a Holnap Kiadó standjánál, aztán öttől-hatig a Szellemkócsagokat a L’Harmattan sátránál (ebben a verseskötetben főként állatos versek vannak), majd vasárnap háromtól a Pagonynál a Szívlapát című ifjúsági versantológiát.

 

fesztmegh17.indd

Comments are closed.

Powered by: Wordpress