Hírek Külföldi könyvek

Új Maurice Sendak-könyvre bukkantak

Lynn Caponera, a Maurice Sendak Alapítvány elnöke az elmúlt évben, amikor az alkotó anyagát szortírozta, egy írógéppel írt kéziratra bukkant, amely a szokatlan, Presto and Zesto in Limboland címet viselte, és Sendak alkotótársával, Arthur Yorinksszal együtt készült. Caponera, aki Sendak háztartását évtizedekig vezette, nem emlékezett a cím alapján arra, hogy a két jóbarát dolgozott volna ilyen címmel megjelent szövegen, így beszkennelte és elküldte a kéziratot Michael di Capuának, Sendak kiadói szerkesztőjének.

  “Kétkedve vettem kézbe” – mondta di Capua –, “Mekkora csoda egy elrejtett kincset megtalálni! Ráadásul ennyire jót, és közben tudja az ember, hogy évekig hevert és porosodott valahol.”
Nem csak a kézirat teljes, de az illusztrációk is. Sendak 1990-ben alkotta őket, eredetileg Leoš Janáček Rikadla című 1927-es zeneművéhez, amelyet abban az évben adott elő a London Symphony Orchestra. A Rikadla cseh nonszensz gyeremekversekre és mondókákra épülő zenemű.

Így tehát Maurice Sendak, akit sokan a 20. század legnagyobb hatású képeskönyv-alkotójának tartanak, a 21. században, öt évvel a halála után újdonsággal jelentkezik. A kötet egyébként a Michael di Capua Books/HarperCollins gondozásában fog megjelenni, valószínűleg 2018 őszén.

A Presto and Zesto in Limboland egyébként Yorincks és Sendak harmadik közös kötete, a The Miami Giant (1995) és a Mommy?(2006) után.

Az új kötet címe egyébként utalás egy közös viccre. Yorincks, meséli, ugyan gyakran látogatta Sendakot connecticuti otthonában, de csak a vasútállomástól tudott volna odatalálni a házához. Így aztán, amikor később Yorincks maga is Connecticutba költözött, felhívta Sendakot és közölte, hogy most már nagyon közel laknak egymáshoz. Sendak azonban kétkedett, őszerinte még így is legalább félórányira laktak kocsival. “Beültem a kocsiba, és három perc múlva már be is csöngettem hozzá. Mikor kinyitotta az ajtót, azt mondta: “Presto!”. Így lett ez a becenevem.”

yorincks_sendak

Arthur Yorincks és Maurice Sendak 1990-ben (Fotó: Jim Wilson/The New York Times/Redux)

Yorincks látta Sendak képeit a Janácek-szimfóniához, és azt gondolta, milyen kár, hogy csak egyszer lesz majd láthatóak. Ebben Sendak kiadója, Di Capua is egyetértett. Rengeteg cseh verset próbáltak nagyon jó műfordítással angolra ültetni a képekhez, de úgy tűnt, nem fog működni a szöveg.

Mielőtt végleg elvetették volna az ötletet, Yorincks javasolatára inkább úgy döntöttek, hogy egy új történetet találnak ki hozzá. Igen ám, de mit? Kiterítették Sendak tíz illusztrációját az asztalra, és ötletelni kezdtek.
“Valójában egész délután szakadtunk a nevetéstől” – emlékszik vissza Yorincks. – ” De aztán néhány óra múlva kezdett kialakulni egy szál. A történet végül egyfajta tisztelgés a barátságunk előtt: ezért neveztük el a két főszereplőt saját magunkról: Prestónak és Zestónak.” 

presto_zesto_illustration

Egy elkészült illusztráció (Presto and Zesto in Limboland, Maurice Sendak Foundation)

Néhány hónap alatt letisztult a szöveg, és akár meg is jelenhetett volna, de Sendaknak a soron következő munkája elterelte a figyelmét. A Brundibar című könyv volt az, amelyet Tony Kushner drámaíróval hoztak létre arról az opera-előadásról, amelyet a treblinkai deportált gyerekek mutattak be.

Yorincks is más irányba kalandozott ez idő alatt: főképp a színház kötötte le a figyelmét. “Egészen egyszerűen elfelejtkeztünk róla” – mondta.
Ugyanakkor di Capua megkeresésére boldogan egyezett bele a kötet kiadásába, hiszen nagyon kellemes emlékeket idéz fel benne. “Rengeteget röhögtünk írás közben, ami igazán szép teljesítmény két depressziós fickótól.”

Az Astrid Lindgren Emlékdíj első, 2003-as díjazottja, Maurice Sendak leghíresebb, számos díjjal jutalmazott 1963-as képeskönyve, a Where the Wild Things Are Ahol a vadak várnak címmel jelenik meg magyarul is idén,  a Kolibri kiadó gondozásában.

(Forrás: Publishers Weekly)

Comments are closed.

Powered by: Wordpress