Cikkek Művek Régi könyvek

“No és az én órám talán jár?” – 155 éves Lewis Carroll kézirata

 

 

 

Majdnem kereken 155 éve Lewis Carroll elmesélt három kislánynak, akik testvérek voltak, egy történetet.

Akkor találta ki, amikor egy hosszú és unalmas hajóúton ringtak a végig a Temze folyón.

 

Carrolls-Alice-4-e1499312311184

Lewis Carroll rajza Alice Liddellről

 

Az egyik gyerek, név szerint egy bizonyos Alice Liddell annyira élvezte, hogy követelni kezdte Carrolltól, hogy írja le papírra. Így született – legalábbis a legenda szerint – az Alice Csodaországban, bár Lewis Carroll, akit akkor még jobbára csak mint Charles Lutwidge Dodgson oxfordi matematikatanárt ismertek, és amikorra tényleg megírta az Alice Csodaországbant, először Alice’s Adventures Under Ground (Alice kalandjai a föld alatt) címmel illette.

A British Library weboldalán mostantól az eredeti kéziratok is bárki számára megtekinthetőek.

 

Carrolls-Alice-2
A könyvtár (és a közkeletű irodalmi legendák) szerint Carroll a történetben szereplő Alice névrokonának karácsonyi ajándékként adta a kéziratot 1864-ben. Mikor viszont a barátai unszolni kezdték, hogy adassa ki, újra átnézte, kivette belőle a személyes utalásokat a családtagokról, amelyeket helyenként azért iktatott közbe, hogy a Liddell-gyerekeket szórakoztassa velük, hozzáírt még néhány fejezetet (többek között a népszerű részt a bolondok uzsonnájáról), és megjelölte lehetséges illusztrátorként a Punch című angol vicclap grafikusát, John Tennielt, aki már korábban is elismerést vívott ki Aiszóposz meséinek illusztrációiért. A végeredmény, a végleges címmel (Alice’s Adventures in Wonderland) 1865-ben látott végül napvilágot, és újra és újra megjelenik azóta is.
Tenniel élletteli rajzai Alice-ről és a többi különös szereplőről a mai napig egyedinek számítanak; rengeteg művész, köztük Salvador Dalí és Ralph Steadman sem tudtak ellenállni annak a csábításnak, hogy Carroll rendkívül képzeletgazdag meséjét illusztrálják.
Nemrégiben azonban elővették és újra értékelték Carroll első, karikatúra-szerű illusztrációit, amelyeket a kéziratához készített. A Skidmore College viktoriánus kort kutató professzora, Catherine J. Golden szerint Carroll hozzáértően fonja kézzel írott szövegét a képekbe, hogy például a növekedés érzetét erősítse. Az egér meséjénél pedig a szöveg valóban egy egér farkát jeleníti meg, ami a képversnek is kiváló példája szerinte.

 

Carrolls-Alice-3

 
Tenniel Golden szerint “realistábbá tette a képeket, feljavította a vázlatos vagy anatómiailag pontatlan rajzokat, és olyan enteriőröket, tájakat körített a figurák mellé, hogy megfeleljen az 1860-as évek középosztálybeli vásárlóközönség ízlésének.”

Még a huszadik század végének illusztrált kiadásai is legalább annyira támaszkodnak Carroll rajzaira, mint Tennielére, ami egyben azt is jelenti, hogy az eredeti kézirat nem csupán a szöveg, de a látvány alapjait is megteremtette, amelyekből aztán rengeteg hivatalos és nem hivatalos adaptáció, feldolgozás, újragondolás született.

Íme egy karácsonyi ajándék története, amelyet egy kedves gyereknek készítettek, emlékül egy nyári napról.

 

 

Carrolls-Alice

Carroll eredeti kézirata az illusztrációkkal együtt itt tekinthető meg.

Lewis Carrollról  és művéről, az Alice Csodaországban című meséről itt lehet további 10+1 furcsaságot olvasni.

 

A cikk illusztrációi az eredeti kéziratból vett képek.

Comments are closed.

Powered by: Wordpress