Amikor anyukám vagy apukám mesét olvas nekem, azt képzelem, hogy esik az eső, és azt is, hogy van egy madár, aki hoz nekem egy levelet. Azért mert a magyar népmesékben a kismadár hozza a történeteket (a betétdal a mesék előtt).
Amikor anya verset vagy mondókát olvas, azt képzelem, hogy esik az eső, mert őszi mondókákat szokott olvasni nekem.
Íme az egyik őszi vers.
Kovács Barbara: Levél a szélben
Egy kis huncut szélgyerek,
Falevelet kergetett.
Össze-vissza kavarta,
Feldobálta magasra.
Rászórta a fejemre,
Leráztam én nevetve.
Feldobáltam az égbe,
Kapaszkodjon a szélbe.
Ez a vers nagyon tetszett nekem, mikor anyukám olvasta, mert elképzeltem, hogy a szélgyerek felfújta az égre a leveleket, és játszott velük, és elképzeltem magamat, ahogy a fejemre fújja a sok levelet. Ilyen az én képzeletem.
Samuel