Ha arra a kérdésre keressük a választ, hogy milyen mértékben járul hozzá az anyanyelv ápolásához, az identitástudat erősítéséhez az erdélyi magyar média, akkor a gyermeklapokról, az irodalmi,
társadalmi folyóiratokról, szakfolyóiratokról és az egyházi periodikákról is feltétlenül beszélnünk kell. Van két gyermeklap, amely 1989. előtt is létezett, ezek rendkívül magas példányszámban jelennek meg: a Szivárvány 16 ezer, a Napsugár 13500 példányban. Iskolai, oktatói segédlettel ugyan, de rászoktatják a gyermekeket az újságolvasásra. Animált piacról van szó, egy, a kiadótól független másik intézmény szervezeti kereteit, infrastruktúráját bevonva bírják rá az olvasókat a lapok megvásárlására. Jelen esetben az óvónők, tanítónők szorgalmazzák a lapok megvásárlását, amely tartalma gyakran megbeszélés témája az iskolai foglalkozásoknak. Be kell ismerni, hogy mesterségesen fenntartott példányszámokról beszélünk, de kétségtelenül kialakítanak a gyermekekben bizonyos újságolvasási, folyóirat-fogyasztói szokásokat, jót tesz a gyermek újságfogyasztói szocializációjának.
Az is meghatározó lehet a gyermekek további fejlődésében, akár pályaválasztásában is, hogy ezek a kiadványok támogatják a tehetséges gyermekek számára a publikálás lehetőségét is. Véleményt mondhatnak a legfiatalabbak, levelezhetnek Csipikével – ez egyfajta szolgáltatás, amikor az író bácsi Csipike köntösébe bújva válaszol, de gyermekszerzők verseit, meséit, rajzait is közlik. Erőteljesen gyermekirodalmi beállítottságúak ezek a lapok, történelmi, irodalmi szemléletformálók, talán már innen is eredeztethető a literaturizált beállítódása az újságírásnak errefelé. Különösen az a két gyereklap, amely a Ceaușescu rendszerbeli folyóiratok jogutódja, nyíltan vállalja, hogy az alapvető emberi értékek, s most már kimondhatóan is a nemzeti önazonosságtudat és a magyarság történelmi, művelődési hagyományainak szellemében történő gyermeknevelést támogatja.

A példányszámok tekintetében az összehasonlítás nem feltétlenül mérvadó, mivel az egyes lapok célközönsége nagymértékben különbözik. A legnagyobb példányszáma a Szivárványnak, illetve a
Napsugárnak van, aminek fő fogyasztói a magyar nyelven tanuló kisiskolások, a terjesztés pedig az iskolákon keresztül történik. A Sepsiszentgyörgyön megjelenő Cimbora ezekhez képest kis példányszámmal jelenik meg.

Az Irka jelenleg Kárpátalja egyetlen magyar nyelvű gyermeklapja. Megpróbálja betölteni azt az űrt, amit a Dörmögő Dömötör, a Pajtás vagy a Kisdobos, a kárpátaljai gyerekek egykori kedvenc anyaországi lapjainak hiánya jelent. 1993-ban jelent meg a próbaszáma. Először 28 oldalon, ma már 36-on. A bizonytalan anyagi háttér miatt évente 3–6 lapszáma jelenik meg. Főszerkesztője a kezdetektől Punykó Mária. A lap fekete-fehérben jelenik meg, borítóját és az illusztrációkat számonként más-más színben nyomják. Az illusztrációkat Jankovics Mária, a Révész Imre Társaság művésze készítette. 2007-es halálát követően helyét tanítványa, Kulin Ágnes vette át. Állandó szerzői Weinrauch Katalin, Olasz Tímea, Pallay Dezső, Kész Barnabás.
A lap ma 18 állandó rovattal jelentkezik. A legkedveltebbek és legolvasottabbak a Versforgó, a Meskete, a Kalendárium, a Számítógépsuli, a Postabontás, a Döngicsélő, a Kifestő és a Tündérujjak.
Az Irka szerkesztősége közösségépítő szerepet is felvállalt. Gyermeknapi matinékon, Irka-karácsonyokon, anyanyelvi Irka-táborokban és Irka-születésnapokon népszerűsíti a kiadványt. A gyermeklap 2002-től az interneten is megtalálható teljes tartalomban (http://www.kmpsz.uz.ua/images/irkapdf). 5500-as példányszámban jelenik meg. Szabadárusításban nem kapható, saját hálózatukon belül terjesztik a pedagógus szövetség iskolai alapszervezetei révén.

Az anyagi nehézségek kérdésköre minden tekintetben közös és megkerülhetetlen korlát valamennyi régió esetében. A fennmaradásért folytatott küzdelem legfőbb frontja a finanszírozás, azonban korántsem csupán a lecsupaszított „nincs pénz” alap-axiómával írható le. A „nincs pénz” vagy a „nincs elegendő pénz” önmagában még időtlen és földrajzi koordinátáktól is független panasz, míg egy kisebbségi média esetében ennek a „nincsnek” gyakran számos különálló dimenziója létezik. Az egyik leggyakoribb ide tartozó jelenség: az alulfinanszírozás mint a hátrányos megkülönböztetés formája a többségi nyelvű médiával szemben. Hatása is sokrétű, hiszen ha az állami televízió magyar szerkesztőségében az azonos munkát végző szakember tized akkora fizetést kap, mint többségi nyelvű kollégája, vagy az egyes műsorok elkészítésére hasonló arányban kevesebb pénz jut, akkor nem csupán az újságíró kénytelen elviselni a folytonos megaláztatást, hanem nézője, olvasója is értelemszerűen szerényebb, szegényesebb médiatartalomhoz jut.

A teljes dokumentum innen tölthető le: http://nmhh.hu/dokumentum/151996/mediaregiszter_2011.pdf

Forrás: Határon túli magyar nyelvű médiumok 2010/2011 Kutatási jelentések