Cikkek Interjúk

A világ összes kincse. Beszélgetés Sárik Péterrel

sarik

Sárik Péter
Fotó: sarikpeter.hu

A világ összes kincse nem csak egy gyönyörű illusztrációkkal teli mesekönyv és jazz-mesejáték a kötethez mellékelt CD-n, hanem egy színpadi produkció is, amelynek már több bemutatója volt. A szöveget Bátky András írta, a képeket Rofusz Kinga készítette, a projekt producere, és egyben a zenék egy részének szerzője pedig Sárik Péter. Vele beszélgetett Gócza Anita. 

Az eddigi pályájából egyértelműen látszik, hogy nyitott az új kezdeményezésekre, azt is mondhatnám, hogy alapvetően kísérletező alkat.

Én úgy fogalmaznék, hogy sok minden érdekel, és ha az élet „bekopogtat” egy jó ötlettel, akkor hagyom, hogy történjenek a dolgok. Mindig is azt éreztem, hogy nehezebb csak egyféle tevékenységgel foglalkozni. Talán unalmas is, legalábbis nekem. Most már szerencsére eljutottam oda, hogy csak azt csinálom, amit tényleg szeretek, és csak olyanokkal, akikkel jól érzem magam.

A jazz-mesejáték kinek az ötlete volt?

A Sárik Péter Trió egyik koncertjét meghallgatta Bátky András meseíró, akit én korábban nem ismertem. Nagyon tetszett neki a zenénk, eljött még néhány előadásra, és azután elkezdtünk beszélgetni arról, hogy kellene valamit közösen csinálnunk. András meghívott, hogy vegyünk részt a meseimprovizációiban. Ez úgy zajlott, hogy felhívott néhány gyereket a színpadra, és mindenki kitalált egy figurát, én pedig gyorsan komponáltam a leendő mese szereplőihez egy-egy zenei dallamot. András ezekből a karakterekből kanyarított egy mesét úgy, hogy a gyerekek irányították a történet vonalát, én meg közben alatta zenéltem. Nagyon jó hangulatú „előadások” születtek, és ebből jött azután az ötlet, hogy mi lenne, ha összekevernénk a két műfajt: a jazzt és a mesét.

 A szokásos gyerekkori emlékeken túl, van a mesének valamilyen különleges szerepe az életében?

Nem beszélhetek különleges viszonyról, és nem vagyok aktív mesélő sem, mert nincsenek gyerekeim. Viszont arra jöttem rá az évek során, hogy felnőttként is mindenkinek köze van a mesékhez, hiszen a filmek gyakorlatilag mesék. Érdekes, hogy a címekre, a tartalomra nem szoktam emlékezni se könyvek, se filmek esetében, de a hangulatok élénken megmaradnak. Nyilván azért is, mert zeneszerzéskor a hangulatok a legfontosabbak, azokból indulok ki. A világ összes kincse esetében is úgy volt, hogy Bátky András elküldte a mesét, elolvastam néhányszor, majd pár nap után azt éreztem, hogy oda kell ülnöm a zongorához: 18 vagy 20 ötlet született, de nem konkrétan a szövegre, hanem a mese hangulata által inspirálva. Elküldtem őket Andrásnak, és ő választotta ki azokat, amelyeket végül felhasználtunk.

Ezt a hangulatot meg lehet szavakban is fogalmazni?

Nem könnyű, de ha egyetlen szót kellene mondanom, ami a zenéimre illik, akkor az mindenképpen a remény. Mostanában rájöttem, hogy az összes projektben, amiben részt veszek, ez a legfontosabb: a remény, hogy nem szabad feladni, hogy sikerülhet, és persze az is, hogy küzdeni kell. András történetében is ez a lényeg. Nyughatatlan Micó, a főszereplő egy kislány, aki útra kel , hogy megtalálja édesapja eltűntnek hitt kincseit. Az sem mellékes persze, hogy nincs egyedül a keresésben, és hogy Rézcsőrűben segítőtársra talál.

Ilyenkor a szereplőkhöz, a helyszínekhez születik a zene?

Én kiírtam magamból a zenéket, amelyek a mese hatására születtek bennem, és azután András
válogatta, illesztette össze a szöveggel. Azért is jó volt ez így, mert egy zenész soha nem tud
úgymond normálisan, „kívülállóként” zenét hallgatni. Rögtön elemezni kezd mindent. Ez pedig
nem biztos, hogy jót tesz. Ugyanez igaz a szerzőtársaimra: Fodora és Szirtes Edina Mókusra is.
Tehát szerencsés, hogy András döntött.

 A könyv utószavából egyértelműen kiderül, hogy az alkotók egyfajta missziónak is tekintették ezt a munkát.

Az elején semmiképpen sem úgy indult, hogy akkor most váltsuk meg a világot. A Trióra is jellemző egyfajta nyitottság. Mi mindig dialógust kezdeményezünk a közönséggel, illetve azt szeretnénk, hogy a szűk rajongói körön túl is megkedveljék az emberek ezt a műfajt. Ehhez pedig nekünk zenészeknek is nyitottnak kell lennünk. Fontos, hogy az ember egy koncerten hogyan konferál, mit mond el egy-egy szám előtt. Az előző lemezünk dalainak például a közönségünk adott címet. De ide tartozik a jazz-kívánságműsor ötlete is. Ez egy tudatos döntés volt: 2010-ben kezdtünk el jazz-feldolgozásokat játszani.

Egyszerűen csak felvetették a koncerteken, hogy kérjenek mondjuk egy pop-számot, vagy valamilyen komolyzenét?

Igen, és a közönség rögtön vette a lapot. A mesejátékkal kapcsolatban egyébként az volt nekem a legfontosabb az egészben, hogy a gyerekek „minőségi” zenét kapjanak. A gyerekek ugyanis szivacsként szívnak magukba mindent, még akkor is, ha az, amit kapnak, gagyi, felszínes. Ráadásul ezek az első zenei élmények örökre beivódnak, és meghatározzák a későbbi zene-fogyasztását is mindenkinek. Ez egy óriási veszély, és óriási lehetőség is egyben. Annak a zenésznek, aki gyerekeknek játszik, hatalmas a felelőssége.

Ehhez viszont meg kell határozni a minőség kritériumait. Mitől lesz valami jó zene? Mi számít értékesnek?

Ez nyilvánvalóan nagyon nehéz kérdés: én azt gondolom, hogy az őszinteség a legfontosabb kritérium. Ami őszinte, ihletett, az biztos minőségi. Ezt meg lehet érezni, azt hiszem.

Csimota Kiadó, 2012

Eszembe jut erről egy meghatározó személyes emlék: Dolgoztunk a zenekarral pár évig egy kereskedelmi televízió tehetségkutató műsorában. Ugye ez arról szól, hogy különböző kritériumok alapján beválogatunk embereket a műsorba, és itt nem csak a tehetségről van szó. Az egyik gálaműsorba bejött egy neves színész, és elmondott egy szöveget. Megdöbbentő volt, ahogy ettől az egyetlen felolvasástól hirtelen lehullt a lepel. Olyan volt, mint amikor világosság árad egy helyiségbe. Bejött egy tálentum, és rögtön nyilvánvalóvá vált, hogy mi az igaz és mi a hamis.

Én azt remélem, hogy ez a jazz-musical is ilyen biztos pont lesz sok gyerek számára. Az a fontos, hogy amikor majd a gyerekek zenét hallgatnak, évek múlva, akár mondjuk pop zenét, akkor érzékeljék, hogy mi az, amiben munka van, ami értékes.

Video:  http://www.youtube.com/watch?v=l0HopUId8hY

 

 

Vélemény, hozzászólás?

Powered by: Wordpress