Ki kicsoda? Mesemondók

Kóka Rozália

Kóka Rozália

„…s örökké süt reád a Nap”

A Vármegye Galériában Petrás Mária kiállításának megnyitóján, úgy három éve talán, Kóka Rozália bukovinai székely énekes és mesemondó az Egy asszon két vétkecskéje című kötetéből mesélt el egy szénában hempergős szép huncut történetet, ami egészen biztosan megesett, mert a megnyitón jelenlévő közismert költő még el is pirult, ahogy hallgatta. Rozi (néni) ezt nem hagyhatta szó nélkül:
– Csak nem tán te voltál az a legény? – kérdezte az ősz hajú poétától nagy nevetés közepette.
Szentesen gyerekeknek mesélt Rozi (néni) a Mátyás királyról szóló meséit mondta a könyvtárban. A végén odament hozzá egy kislány, és megkérdezte tőle, hogy tudja-e, miben halt meg Mátyás király.
– Úgy tudom, mérgezésben – felelte a mesemondó.
– Én úgy sajnálom Mátyás királyt – folytatta a kislány –, nem is tudtam, hogy Rozália néni volt a felesége.
Kóka Rozália életében a mesemondás, a vidám találkozás a hallgatósággal, az anekdoták születése mindennapos. Közel ötven éve gyűjt meséket, és éppen idén lesz negyven éve, hogy elő is adja a gyűjteményei saját magára és a közönségére igazított darabjait.
A jelenleg Budapesten élő mesemondó 1941-ben született a vajdasági Bajmokon. Édesapja Kóka János bukovinai székely asztalos, édesanyja bácskai magyar, varrónő. Éppen Rozi néni születése évében telepítették Bácskába a bukovinai székelyeket, 1944. októberében már menekülniük kellett. Ekkor az ezer lelkes német ajkú Völgységben kaptak új otthont.
Felsőnánán járt általános iskolába Rozi néni, aztán Szekszárdon gimnáziumban, és Kaposváron végzett tanítóképzőt. 1962-ben Érdre költözött a család és számos rokon. Kóka Rozália 1964-ben feleségül ment Szentes Jánoshoz, és 1965-ben kislányuk született: Szentes Erika Csilla. Ebben az időben Rozi néni Tárnokon volt tanító. A fiatal pár útjai 1968-ban elváltak. Rozi néni közben már Érden és Diósdon tanított egészen 1979-ig, és közben két évig a Járási Művelődési Központban is dolgozott. Súlyos betegség évei jöttek, utánuk már nem az iskolába vezetett az út, hanem a szerkesztőségbe: Rozi néni a Kisdobos újság – amelyet valaha én is járattam – újságírója lett. 1990-ben, amikor megszűnt a lap, az érdi Thermál Szálló kulturális igazgatóhelyettese lett. 1992-ben a Magyar Művelődési Intézetbe hívták népzenei főelőadónak, 2000-ig töltötte be azt a pozíciót, és közben, 1992-ben Budapestre költözött.
Ahogy azt már Sebestyén István – másik bukovinai székely mesemondónk esetében láttuk – Rozi néni is gyermekkorától foglalkozik a bukovinai székelyek történetével, népművészetével. Rozi néni tízéves korától táncolt a szekszárdi Sárközi együttesben, később a Somogy Népi Együttesben.
Első néprajzi gyűjtőútjára, mesék, népdalok gyűjtésére 19 évesen indult el, és az Országos Néprajzi és Nyelvjárási Gyűjtőpályázaton második helyezést ért el. Jutalmul ellátogathatott a budapesti Néprajzi Múzeumba, ahol rögtön meg is ismerte az akkor élő honi néprajztudósok színejavát, akikkel később már mint a mesemondó és mint a népművészet mestere találkozott újra. 1971-ben megalapította az érdi Bukovinai Székely Népdal Kört, 1991-ben máig működő csoportja Európa-díjas lett. 1973-ban újabb versenyen indult: a Szóljatok, játszók, regölők elnevezésű néprajzi vetélkedőn a Csiki Véró élete című monodrámájával, majd annak előadásával első helyezett lett. Ezzel a győzelemmel indult előadóművészi pályája, melyet még 1973-ban a Népművészet ifjú mestere, 1992-ben a Népművészet mestere, 2007-ben
pedig a Magyar Örökség díjjal ismerték el számos más díj mellett.

Az öt kiadást megért első kötete A szegény asszony két vétkecskéje először 1989-ben jelent meg. A könyvben harmincnégy bukovinai székely, gyimesi és moldvai népi szerelmes történet szerepel, amelyeket maguk mondta el neki a falvak lakói, amerre gyűjteni járt. „A hol szomorú, hol víg históriák zöme azt bizonyítja, hogy igenis megbízható szivárvány a  szerelem, az embernek az életörömmel, az életigenléssel kötött, el nem pusztítható, meg-megújuló  szövetsége…” – olvasható a borítón. És még ez is:

„Ha nincsen társad, vagy szeretetlen társval kell élj,
alyan, mintha örökké homályba vónál.
Ha van kit szeress, s tégedet es szeretnek,
magad virág vagy, s örökkés süt reád a Nap.”

Párja is született az Egy asszon két vétkecskéjének 2011-ben. „Hosszú évek óta melengetem szívemben ennek a kötetecskének a tervét. Huszonnégy esztendeje, hogy elődje, az Egy asszon két vétkecskéje című könyvem először megjelent. Az abban megírt, számomra oly kedves, szomorú és vidám történetek műsoraim állandó szereplői lettek, az olvasók tetszését is elnyerték. Félig tréfásan, félig komolyan, újra és újra  elvetődött bennem is, másokban is, hogy meg kellene írnom a férfiak vétkecskéit is. Meg is ígértem könnyelműen kiadóknak is, olvasóknak is, de amint hozzáfogtam a munkához, mindjárt kiderült, hogy tévúton járok. A vétkecskéket is, a vétkeket is együtt követik el az asszonyok és a férfiak. Nem is
beszélve a szerelemről, Isten ajándékáról, mely mióta a világ világ, munkál az emberek életében. Nő és férfi egyaránt kelletik hozzá. A gyönyörű, a boldogító varázslat egyeseket egy életen át elkísér, mások egy életen át keresik, többnyire hiába. A szerelemben csak a szerepek különböznek a férfi és a nő között. Nemünktől függetlenül, a szerelem áldását elnyerve, egyaránt lehetünk határtalanul boldogok és végtelenül boldogtalanok, erősekké és kiszolgáltatottá válhatunk általa. Nincs hatalmunk felette! A könyvemben szereplő legendamesék közül három, a két hiedelemmonda és az egyik tréfás mese Az ördög és a
vénasszony a moldvai magyarok kultúrájának legarchaikusabb rétegeiből származik. A szinte hátborzongató hiedelmek, babonák, ördög és boszorkány képek napjainkban is elevenen élnek az idősek tudatában. A gyönyörű Lüdércszerető-t, a Szépasszon meg az ura című hiedelemtörténetet alig tíz esztendeje vettem fel a moldvai Lészpeden. Elbeszélőik szentül hittek benne, hogy megtörtént. Több évezredre visszamutató tükrei a moldvai magyarság gondolkodásának, életmódjának. Valamennyi élettörténetet a bukovinai székelyek körében gyűjtöttem 1968 és 2011 között”- írja a kötetről a szerző.

Fontos a Kóka Rozi néni művei sorában a mesemondógyerekek könyve is, amely 2009-ben jelent meg. Negyven érdekes, rövid, egyszerű, könnyen megtanulható mese szerepel benne, és tíz jótanács a sikeres szerepléshez.

A Katyika meg Matyika, a Mátyás király rózsát nyitó ostornyele, a Virágszépzöld Anna című kötetekben bukovinai székelyek, moldvai csángók, gyimesiek körében gyűjtött meséit adja közre. 2003-ben született a Hadikfalvi Betlehemes, amely könyv és CD alakban mutatja be a bukovinai székelyek betlehemes pásztorjátékát. Kóka Rozália, az ismert folklorista és népművész hat éves volt, amikor falujában látta a téli ünnepkörhöz tartozó „csobánolást”.
Azután fiatal tanítónőként, 1973-ban lázas kutatással szedte össze a fellelhető dallamokat, szövegeket, szokásokat, majd elindult Gyímesbe, ahol még élőben láthatta a pásztorjátékot. Ő is járt a csobánolókkal házról házra, így átélhetett minden mozzanatot. Körútján Bukovinában is kiegészíthette gyűjtését a még fellelhető emlékmorzsákkal.
Ekkor már működött az általa alapított Érdi Bukovinai Székely Népdalkör. Gyűjtőmunkája eredményeként nem „csupán” énekelhették, hanem elő is adhatták ezt a ritka szép betlehemest. – írta Gerzanics Magdolna az anyag megjelenésekor.Hegyen s völgyön járogatok vala Csángómagyarok között hegyeken innen, hegyeken túl címmel megjelent könyvében már inkább az újságíró, a krónikás szólal meg: „Ezerkilencszázhatvankilencben, az MTA Néprajzi Kutató Csoportja megbízásából utaztam először Moldvába, hogy adatokat gyűjtsek a készülő Magyar Néprajzi Atlasz számára, Magyarfaluban, Lészpeden és Szabófalván. Több száz kérdésből állt a kérdőívem. Míg jártam a falvakat, kérdezgettem az embereket, hallgattam a népdalaikat, meséiket, hiedelem történeteiket, rajzoltam a gazdasági eszközeiket, megtudtam szívük fájdalmát. Lassan kibontakozott előttem Domokos Pál Péter szavaival élve „a világ legárvább,  legelhagyatottabb magyar népcsoportjának élete”. Megrendített mérhetetlen szegénységük,  kiszolgáltatottságuk, felemelt, boldoggá tett az általuk évszázadokon át megőrzött archaikus népi kultúrájuk, a csodálatosan gazdag, képes beszédük megismerése. Igazi nagyságokkal találkoztam, akik más helyre születve tán világhírű művészek, tudósok lettek volna. Egész életemre elköteleztem magamat a moldvai csángómagyarok ügye mellett. Könyvemben, a hatvanas-hetvenes években tett moldvai utazásaim élményeit elevenítettem fel naplóim segítségével. Szólok moldvai barátaim későbbi sorsáról és a 89-es romániai változások utáni találkozásaimról, a napjainkban zajló, reménykeltő eseményekről.”

Bételjesítem Isten akaratját című kötete egy csángó szent leány, egy „Magyarországon is híressé vált moldvai látóasszony” látomás-elbeszéseit adja közre. Rozi néni 1969-ben, majd a 70-es években több ízben felkereste Lészpeden Jánó Ilonát, aki élete folyásáról, elhivatásáról, látói, lelki gondozói és egyéb közösségi szerepeiről mesélt neki éveken át; utoljára 2004-ben Magyarországon. Időrendben vonulnak végig a köteten az elbeszélések Jánó Ilona életének legfontosabb eseményeiről és legmélyebben átélt vallási élményeiről: mennyei, purgatóriumi és pokolbeli látomásairól, valamint a hozzá látogató szent személyek: Krisztus, Szűz Mária, szentek, a Sátán, vagy a halottak jelenéseiről szóló tudósítások. Az elbeszélésekkel a középkori
kereszténység világába jutunk, amelynek maradványai a moldvai magyarság archaikus közösségeinek nyelvi és kulturális zárványaiban napjainkig fennmaradtak.

Még bakelitlemezen jelent meg A kicsi kégyókirályfi és a Fehérlófia hanganyga. Már CD-re került A szegény asszony két vétkecskéje, a Mátyás király rózsát nyitó ostornyele, Az aranyhajú ikergyermekek című műsor anyag. De ne felejtsük el azt sem, hogy Rozi néni a világsikerű Magyar népmesék rajzfilmsorozat több darabjához is adta a hangját.

Varga Klára

Vélemény, hozzászólás?

Powered by: Wordpress