Kérjük, mutatkozzon be röviden, mikor indult illusztrátori/művészi pályafutása, milyen szakmai sikerekre büszke?
 A Képző- és Iparművészeti Szakközépiskola alkalmazott grafika szakán végeztem, majd tervezőgrafikusként a Képzőművészeti Egyetemen diplomáztam 2003-ban. Elsősorban reklámgrafikai munkákból élek, az illusztráció mondhatni egy belső lelki igény és az irodalom szeretetéből fakad. Több csoportos kiáílltáson vettem részt, és emellett az idén önálló tárlatot is rendezhettem egy autonóm plakátsorozatomból, ami a 70-es, 80-as évek bűnügyi tvfilmjeire reflektált.
Mit jelentenek Önnek Lázár Ervin meséi, mi alapján választotta ki a mesét, amelyhez az illusztrációt készítette?
Lázár Ervin világát még gyerekként, a korabeli filmadaptációkból ismertem meg, majd szüleimtől néhány kötetét megkapva visszatérő olvasmánnyá vált. Aztán évtizedek után, munka melletti hangoskönyv hallgatás közben a Mesék felnőtteknek című korong került a kezembe, amely pillanatok alatt visszahozta ezt az összetéveszthetetlen hangulatot. És a történetet, amely két, csak írói skiccben maradt ódivatú figura megelevenedését mutatja be – rögtön testhez állónak éreztem illusztrálni.
Mit tartott szem előtt illusztrálás közben, mi okozott nehézséget, illetve örömet munka közben?
Szem előtt csak annyit tartottam, hogy ne engedjem beszivárogni a napi grafikai munkám stílusemeit, textúráit, formavilágát, hanem teljesen spontán, szinte ösztönösen jelenítsem meg a szöveg impresszióit. Ilyenkor a legnagyszerűbb hagyni egy fehér papír és grafitceruza társaságában áramlani a vizuális gondolatokat
Min dolgozik jelenleg, mik a jövőbeni tervei?
Mostanság gőzerővel dolgozok egy gyerekeknek szánt verseskönyvön és készülök a második önálló kiállításomra, ami szorosan kapcsolódik a Zalaegerszegi Mézfesztiválhoz, de többet róla még nem szeretnék elárulni.