Könyvbemutatók

Bűbájos feminizmus, csendes szemlélődés és fejtágító propaganda – a Holnap Kiadó karácsonyi könyvbemutatóján jártunk

A Holnap Kiadó karácsonyi kínálata egyaránt szólt felnőtteknek és gyerekeknek, összesen  nem kevesebb, mint hat könyv lett az este témája.

holnap

Fotó: Holnap Kiadó

A hat könyvből hármat szántak gyerekeknek – elsőként Margaret McAllister: Mesék a Biblia világából című kötetéről esett szó, amely tíz bibliai nőalak történetét szőtte mesékbe. A fordítást végző Baksay Judit  arra a kérdésre, hogy vajon kell-e hitelességet várnunk ezektől a történetektől, elárulta, hogy ennek a tíz nőnek a története soha nem ellentétes azzal, amit a Bibliában lehet olvasni. Ugyanakkor igaz, hogy helyenként olyan szereplőkkel egészülnek ki a történetek, akik nem szerepelnek a Bibliában (például Noé felesége sem, ugyanakkor természetesen léteznie kellett); a nők köré szőtt, költői fantáziával kiegészített történetek valójában meséknek tekinthetők.

Majtényi Zoltán szerint, aki a szöveg lektorálásában segített, a könyv eredeti angol nyelvezete nagyon leegyszerűsített volt, aminek a szó szerinti lefordítása a magyarban nem működött volna irodalmi szövegként. Épp ezért a fordítást stilárisan a Biblia nyelvéhez hozták inkább közelebb. Felhívta a figyelmet arra, hogy az egyszerű szövegek mindig nehéz helyzet elé állítják a fordítót. Baksay Judit több példát is hozott erre, például az angol eredetiben Mother Noah szerepelt, ami szó szerinti fordításban akár Noé anyját is jelentheti. Még nehezebb volt az a részlet, amikor Mária, Jézus anyja mindenórás kismamaként angolul így fogalmaz: „I was full of baby”; ennek a magyar, szó szerinti változata más stilisztikai kategóriába tartozik.

Hangsúlyozták azt a kétségkívül érdekes aspektust, amely szerint ez a könyv a Bibliának egy sajátos, feminista olvasatát adja.

biblia világából„Amikor a fájások egyre erősebben és rendszeresebben jelentkeztek, tudtam, hogy kitelt az időm. Gyermekem jelezte az érkezését, nem tudta kivárni, míg hazaérkezünk, és biztonságban lehetek a saját ágyamban, anyám közelében. Az öklömet harapdáltam, hogy ne kiabáljak. Nemcsak a fájdalom gyötört, de a félelem is, mert nem tudtam, hogy mi vár még rám, és mit kell ilyenkor tenni. Már abban is kételkedni kezdtem, vajon láttam-e egyáltalán azt az angyalt azon a tavaszi napon, és ha igen, ugyan hol lehet most, amikor olyan nagy szükségem lenne rá? Azt hiszem, sikoltoztam is, mert benyitott az istálló ajtaján a háziasszony, és csípőre tett kézzel közölte, hogy hagyjuk abba a lármázást. Amikor azonban meglátta, hogy vajúdok, merőben megváltozott. Elszaladt  és vizet hozott, meg tiszta vásznakat, sőt egy pólyát is, hogy abba bugyoláljam a csecsemőt.

Öt perc múltán már a karomban tarthattam Jézust – az én babámat, az én fiacskámat! Kis kezét összeszorította, hunyorgott a lámpafényben – és máris elfelejtettem minden fájdalmamat. A háziasszony kivette a szénát a jászolból, hogy kiságyat rögtönözzön Jézus számára. Nekem meleg italt és egy almát hozott, és azt mondta, ennem kell, hogy megőrizzem az erőmet. Kettévágta az almát, és akkor tűnt föl nekem, hogy a magháznak csillag formája van.

Amikor Józsefhez fordultam, hogy megmutassam neki az alma-csillagot, égi világosság szűrődött be az istállótető hasadékain át, és úgy csillogott, mint napfény az ezüstön. Megpillantottam egy másik csillagot, ezúttal egy igazit. Az ég alján tündökölt, ragyogóbbat nem láttam sohasem.

 – Nézd csak azt a csillagot – szóltam Józsefnek, és amint föltárta az ajtót, hogy kinézzen, muzsika áradt be az istállóba!”( Az alma története, részlet a Mesék a Biblia világából című könyvből. Írta Margaret  McAllister, Alida Massari rajzaival. Fordította Baksay Judit, Holnap Kiadó, 2013.)

 

Bálint Ágnes: Lepke az írógépen című könyvét ismét új köntösben adta ki a kiadó.

Ebben a könyvben a hajdani gyermekműsor-szerkesztő és sok máig népszerű mese írója a saját gyerekkoráról vall. Életének meghatározó élménye a természet megfigyelése, az állatok közelsége a Duna-menti szülőfalujában. Pintér Borbála szerkesztő szerint azért van szükség erre a könyvre, mert olyan magatartásmódra hívja föl a figyelmet, ami ma „nem divatos”: ma szerinte a gyerekek a leggyakrabban aktív karakterekkel találkozhatnak a mesékben, történetekben, míg ez a könyv mást mond: azt mondja, „a kaland ott van körülöttünk”, csak tudni kell észrevenni.  Ez a passzív szemlélődés viszont a mai gyerekektől sem áll távol: Pintér Bori szerint minden gyerek átesik ezen a „bebábozódási időszakon”, amikor a saját mikrovilágára figyel. A könyv illusztrátora, Szimonidész Kovács Hajnalka szerint is szükség van a csöndes befogadásra; ezt erősíti ez a könyv, melynek világa, a falusi miliő saját gyerekkorára emlékeztette.

lepke az írógépen„Juci néném, édesapám nővére csak néha szokott vendégeskedni nálunk, egyébként a fővárosban élt. Egyszer, mikor hazautazott, édesanyám adott vele egy kendermagos jércikét.

 – Vidd el, majd levágod, finom paprikást főzhetsz belőle a sógornak!

Lajos bácsi, Juci néni férje, vegyes érzelmekkel fogadta a jércikét.

 – Ki fogja ezt levágni?

– Majd a szomszédasszony, mert hogy én nem, az biztos!

A szomszédasszony nem volt otthon, a jércike pedig oly kedvesen nézett Lajcsi bácsira, mintha azt mondta volna: „Meglásd, össze fogunk barátkozni!”.

Össze is barátkoztak. Lajcsi bácsi süteménymorzsával etette,  elnevezte Irénkének és kijelentette, hogy soha ne egyen paprikás csirkét, de Irénkét nem engedi levágni.

Irénke ettől kezdve családtagnak számított. Ebéd után felcsipegette az asztal alá hullott morzsákat, de ha kevesellte, felröppent az asztalra is, megnézni, nincs-e valami maradék. Később annyira elszemtelenedett, hogy nem csak ebéd után, hanem ebéd közben is fellátogatott az asztalra, és kilopta a tányérból a húst.

Késő ősszel tojta első tojását. A cserépkályha mögötti homályos zugba járt tojni, s utána mindig olyan harsány kotkodácsolásba kezdett, hogy visszhangzott tőle az ötemeletes pesti bérház. Ezért azután – bármennyire is fájlalta Lajcsi bácsi – Juci néném visszaszállította Irénkét nagyanyámhoz. Tavaszra megkotlott, és büszkén vezetgette tizenkilenc kis kendermagos csibéjét.”

(Irénke, Tódor és a többiek, részlet Bálint Ágnes: Lepke az írógépen című könyvéből.  Szimonidesz Kovács Hajnalka rajzaival. Holnap Kiadó, 2013.)

 

A harmadik gyerekeknek szánt könyv, Bernard Chambaz: Nem én vagyok bin Laden! című könyvének bemutatására a kiadó Puzsér Róbertet kérte fel, akinek köztudottan „mindenről van véleménye”, de ebben az esetben még történelemtanári végzettsége is kapóra jöhetett a témához.

A könyv különleges témájú ( 2001. szeptember 11. történetét  egy Amerikában élő muszlim kisfiú meséli el) és különleges kivitelezésű (az elbeszélést híradások képei és összefoglalói egészítik ki).  Puzsér szerint ez a könyv „nem kerülhet gyerek kezébe”. A könyvet a fülszöveg nyolc éven felülieknek ajánlja; Puzsér szerint ez a könyv ilyen korú gyerek számára nem befogadható.

Más olvasatként viszont működhet, véli. Ha ez egy felnőtteknek szóló, gyerekkönyvnek álcázott példázat, mint van ilyenre számos példa, akkor még zseniális is lehetne. Ugyanakkor ez a könyv egy velünk élő anti-utópiáról szól a leginkább, arról, hogy a különböző tradíciókat hordozó emberek felolvadhatnak egyetlen nagy, közös masszában, az „amerikai” létben. Ezért tehát még tizennyolc éven felülieknek sem tudná ajánlani ezt a könyvet, mivel a szöveg arra kényszerít, hogy ez az egyetlen narratíva, ez az egyetlen megoldás lehetséges a könyvben felmerülő problémára.

„Az én számomra ez a könyv egy sötét mementó egy olyan világról, ahol fejtágító propaganda folyik” – mondta Puzsér Róbert.

Pintér Borbála közbevetette, hogy a kiadó részéről természetesen nem ez volt a cél: első sorban a kirekesztés témája miatt választották, ami érinthet már egy ilyen korú gyereket is, és véleményük szerint a nyolc éves gyerekeknek nem csak olyan meséket lehet olvasni, ahol mindig minden megoldódik.

Puzsér szerint  kétségkívül léteznek ilyen problémák, ezeknek azonban mindig van valami mély társadalmi oka, tehát jóval komplexebbek annál, hogy lebutítsuk az erről szóló üzenetet arra, hogy „ne bántsd a bőrszínéért” .

nem én vagyok bin laden„Tíz év telt el.

2011. május eleje van, a huszadik születésnapom. Estére meghívtam a barátaimat. Eljött Pedro, Barry, Csen, itt vannak a baseballcsapat tagjai és az egyetemi csoporttársaim. Lara festett egy plakátot „Boldog születésnapot!” felirattal.

Eszegetjük a pattogatott kukorica-hegyeket, s közben mindenféléről beszélgetünk, a Red Bulls – Los Angeles Galaxy meccsről, az ikrekről, s arról, hogy az 57. utcában 660 lakásos piramisházat fognak építeni.

11 körül Csen kap egy sms-t, hogy bin Laden halott. A pattogatott kukoricát a magasba dobjuk. Mindenki megkönnyebbül.

Nézem Barryt, és azon töprengek, hogy kárpótolja-e bin Laden halála a nagybátyja elvesztéséért. Barry a Ground Zeróhoz akar menni, hogy csatlakozzon az ujjongó tömeghez. Mindannyian vele tartunk.

Hátha találkozom Johnnal!”

(részlet Bernard Chambaz: Nem én vagyok bin Laden! című könyvéből. Barroux illusztrációival. Fordította F. Joannovics Mária. Holnap Kiadó, 2013.)

 

A Holnap Kiadó karácsonyi könyvújdonságainak bemutatója

Időpont: 2013. december 4. 17.00, helyszín: Hadik kávéház, Budapest

Comments are closed.

Powered by: Wordpress