Cikkek Interjúk Intézmények

Könyvtári cimboraság

antalmaria

Törökné Antal Mária a dunaújvárosi könyvtárban

Törökné Antal Máriával, a dunaújvárosi József Attila Városi Könyvtár gyerekkönyvtárosával beszélgettünk


Kérlek, mutasd be pár szóval az intézményt, ahol dolgozol!
A könyvtár, ahol 1983 óta dolgozom, tavaly ünnepelte 40. születésnapját. A várossal szinte egyidős, és mára egyedül látja el a nyilvános, közkönyvtári feladatokat Dunaújvárosban. A tágas, színes Gyermekkönyvtár a földszinten fogadja az idelátogató gyerekeket, óvodás, iskolás csoportokat, családokat és (gyermeklelkű) felnőtteket. Jelenleg másodmagammal látom el a gyermekkönyvtári teendőket.
Hogyan lett belőled könyvtáros?
Régi vágyam volt, hogy a könyvek között dolgozhassak. Ez megvalósulni látszott, amikor a gyermekkönyvtárban megüresedett egy hely. Nagy dilemma előtt álltam, mert a kislányom akkor volt kilenc hónapos: vállaljam el a rég áhított munkát vagy maradjak otthon a kicsivel?
De a döntésemet nem bántam meg, visszatekintve úgy érzem, sikerült mindkét szerepben helyt állnom. Azóta sok-sok kis olvasót igyekeztem bevezetni az olvasás varázslatos világába.
A tanulmányaimat munka mellett végeztem el, így párhuzamosan gyakorlati és elméleti tudásra is sikerült szert tennem. A későbbiekben a drámapedagógiai és a hagyományos mesemondás tanfolyam elvégzésével bővítettem tudásomat, amit kamatoztathatok a  foglalkozásokon is. Ezenkívül az MKE Gyermekkönyvtárosi Szekció vezetőségi tagjaként kísérem figyelemmel a szakma történéseit, részt veszek konferenciákon, és beszámolókat is tartok.
Mik voltak a legkedvesebb olvasmányélményeid gyerekként?
Már gyerekkoromban is nagyon vonzódtam a könyvekhez, szüleimet is gyakran láttam könyvekkel a kezükben. Nagyon szerettem a Brumi-könyveket, a Világszép nádszál  kisasszony volt a legkedvesebb mesém, később szívesen olvastam Szabó Magda pöttyös
könyveit (Születésnap, Álarcosbál). De még ma is sokszor ajánlom az egykori szovjet író, Gavriil Trojepolszkij Feketefülű fehér Bim című regényét.

Hogyan telik egy átlagos napod a könyvtárban? Milyen feladataid vannak?konyvtar
Minden napomat a könyvek pakolásával kezdem, hiszen a rend az egyik legfontosabb támaszunk. Iskolai év közben délelőttönként zárva van a gyermekkönyvtár, ilyenkor gyermekcsoportokat várok, könyvtárbemutató és olvasásnépszerűsítő foglalkozásokat, tematikus órákat tartok. Erre természetesen még ennyi év után is készülök, hiszen újabb és újabb ötletekkel – könyvek, játékok, vetítés terén – próbálom vonzóvá tenni a gyerekek számára a könyvek világát. Ennek az előkészítése is beletartozik a napi rutinomba. Ha szükség van rám, a Felnőttkönyvtárban is látok el teendőket. Ezek mellett a Gyermekkönyvtár díszítése, otthonossá tétele is a munkám (izgalmas) része, hiszen fontos, hogy mi és a  gyerekek is jól érezzük itt magunkat. Végül, de nem utolsó sorban a Cimbora Klub működtetése (az éves terv , foglalkozások stb.) is a feladataim közé tartozik. Az iskolai gyermekfoglakozások és a Cimbora-foglakozások egymással karöltve járnak, kamatoztatni tudom, az egyik témát a másikba is beilleszthetem, hiszen mind a gyerekekről a gyerekeknek szól.

Mesélnél egy kicsit bővebben a Cimbora Klub kezdeményezésről?
Ez olyan, mint a népmese, szájról szájra terjed… A dunaújvárosi Cimbora Klub szinte elsőként csatlakozott az Érdi Szabó Márta nevével fémjelzett Cimbora Mozgalomhoz. Védnökünk a dunaújvárosi Kálnay Adél, József Attila-díjas írónő lett. A mozgalom támogatója a Cimbora Alapítvány, amelynek segítségével fesztiválokat, vetélkedőket, találkozókat szervezhetnek a Cimbora Klubok.
Dunaújvárosban 2003. április 24-én került sor a helyi Cimbora Klub alakuló foglalkozására a dunaújvárosi József Attila Könyvtár Gyermekkönyvtárában. A könyvtár azóta is rendszeresen támogatja a klubot, otthont ad a cimboráknak. A város és a környékbeli kis települések iskoláiból közel harminc harmadik és negyedik osztályos kis diák jött el. Az évek során cserélődnek, változnak a klubtagok, akik aktívan közreműködnek a Cimbora Klub programjaiban.

,, Minden hónapban egy alkalommal találkoznak a Cimborák a Gyermekkönyvtárban, ahol az irodalom, az olvasmányélmények, a művészetek, az aktuális események adják a közös beszélgetések témáit.

Természetesen nem marad ki a játék, a kézműveskedés, a kirándulás, a mese sem a programok köréből. Szinte minden évben ellátogat hozzánk egy-egy kortárs író, illusztrátor is, ilyenkor kipróbálhatja magát egy-egy cimbora a riporter szerepében. A gyerekek a kirándulások során szerzett élmények képes és írásos beszámolóit is elkészíthetik, persze a jutalom sem maradhat el: cimbora tallért és dinárt kaphatnak érte, amit év végén „levásárolhatnak”.

konyvtar5

Az évek során kialakultak a Cimbora Klub hagyományai is. Az új cimborának – aki akár a klubot támogató felnőtt, vendég is lehet – le kell tennie a Cimbora-esküt, hogy „teljes jogú” tag lehessen. Minden évben sor kerül a Cimbora Klub születésnapjának megünneplésére is.Ez alkalomból ültettük a Cimborafát, avattuk fel a Cimbora-ösvényt is, és azóta is mindig kötődik hozzá valamilyen ünnepi esemény, például az embléma felfestése az ösvényre. 2005 óta a Ki mit tud? is állandó programja az ünnepnek. Ilyenkor a klubtagok különféle produkciókkal lépnek fel társaik és a meghívott zsűri előtt. Az alkotó kedv nem csak ilyenkor jellemző a cimborákra. Szívesen rajzolnak, vagy írnak verseket, történeteket is. Ezek az alkotások rendszeresen kikerülnek a faliújságra, és a legjobbak a Diákantológia című kiadványban is helyet kaphattak. Mindebben a könyvtáron kívül a város képzőművészeinek, pedagógusainak és a cimborák szüleinek támogatását is élvezzük. Idén először, megtörve a balatonalmádi Cimbora-tábor hagyományát, mi tartjuk meg a „Szivárványország” Cimbora-olvasótábort Dunaújvárosban a Szalki –szigeten.

konyvtar2
Az „öreg” cimborák szívesen térnek vissza hozzánk, sokszor vállalnak szerepet a rendezvényeinken. Nagy örömünkre a 12. születésnapi gálánkon több régi cimbora is résztvett, vállalták a zsűrizést, segítettek az előkészületekben, sőt kisfilmet is készítettek: Horváth Renáta, kedves volt cimboránk, mára már fotóriporternek tanul, és ezzel lepett meg minket.
Az alakulásnál nem is gondoltuk volna, hogy 12 év után is töretlen lesz az érdeklődés a klub iránt.
Nyomunkban sorra alakulnak meg a Cimbora Klubok szerte az országban, elindulásukban a támogatásunkat élvezik. Felhívással fordultunk a klubokhoz, hogy az alapító ülésen ültessenek egy hársfát, ami már jelképünkké vált, és összeköt minket.

Milyen egyéb foglalkozásokkal hozzátok a pedagógus kollégák segítségével közelebb az olvasás élményét a könyvtárban? Milyen egyéb rendezvényekbe kapcsolódik be az iskola, ahol a gyerekek irodalommal találkozhatnak?
A legfontosabb bázisaink a délelőtti csoportok, az olvasóközönség nagy részét ők képezik.
Komoly együttműködés alakult ki a helyi és környékbeli óvodák és iskolák pedagógusaival, mivel közös a célunk: a könyvek, az olvasás szeretetére nevelés. A foglalkozások, vetélkedők és egyéb rendezvények a könyvekre épülnek, ám interaktív, játékos módon vonjuk be a gyerekeket, hogy ők is szinte a könyv részeseivé váljanak.
A legkritikusabb korosztály a kiskamaszok, akiket vissza kell csábítani a könyvtárba. Erre dolgoztunk ki a kolléganőmmel, Pokornyi Orsolyával egy új módszert, ami szerint havont egy alkalommal erkölcstanóra keretében látogatnak el hozzánk a felsős osztályok. Ennek az órának a tematikája sok könyves lehetőségeket rejteget, hiszen olyan érzékeny témákat feszeget, amelyek a mai kortárs irodalomban is kiemeltek. Ilyen a másság, az elfogadás, az önértékelés, de beszélgetünk a könyvek kapcsán a nyelvről, a gondolkodásról, környezetvédelemről is.

,, A drámapedagógiai játékok, beszélgetések, szituációs gyakorlatok, filmrészletek nagyobb átélést nyújtanak a gyerekeknek, könnyebben megnyílnak, ráébrednek arra, hogy a könyvek segítséget nyújthatnak minden élethelyzet megoldásában.

A családok körében népszerűek a mesedélutánok, amelyeken a hagyományos mesemondás fonalán haladva ismerik meg a gyerekek a népmeséket. Ez egy fontos küldetés a mai rohanó világban, hiszen az élőszavas mesélés a régi idők hagyományait eleveníti fel.
konyvtar8Ezenkívül minden évben igyekszünk legalább két író-olvasó találkozót szervezni, ezt egy kis felkészülés előzi meg, akár irodalmi vetélkedő, akár rajzverseny formájában, így a gyerekek már alig várják, hogy magával az íróval is találkozhassanak. Még hónapokkal később is észrevehető egy-egy meghívott író könyveinek kiemelt kölcsönzöttsége, a gyerekek még
sokáig emlegetik a találkozót.
Az őszi Országos Könyvtári Napok keretein belül egy hétig számos rendezvénnyel várjuk az olvasó kicsiket és nagyokat. Ilyenkor is a könyvek játsszák a legnagyobb szerepet, könyvajánlások, könyves játékok, rejtvények, vetélkedők, kézműves foglalkozások, kiállítások zajlanak.
A Cimbora is alapvetően a könyvekhez, olvasáshoz kapcsolódik, részt veszünk irodalmi pályázatokon, versenyeken, olvasótáborokban. A havi foglalkozásokon is olvasunk, játszunk, beszélgetünk az aktuális témákról, készülünk a fellépésekre. Emellett szoros kapcsolatot ápolunk az országban működő Cimbora Klubokkal, találkozókat szervezünk, megismerjük
egymás városát.
Honnan tájékozódsz a gyermekirodalom híreiről, eseményeiről?
Konferenciákon veszek részt, a Gyermekkönyvtárosi Szekció ülésein is sok információt cserélünk. Ezenkívül az internetes oldalak (könyves facebook-csoportok, moly.hu, üveghegy.com, könyvtárak honlapjai, blogok és különböző ajánlások) nyújtotta lehetőségeket is kihasználom. Persze a könyvtári szaksajtót is forgatom (Könyvhét, Könyvtári Figyelő, Könyvtári Levelező, 3K stb.) Sokat lapozgatom a Csodaceruza című folyóiratot, hiszen az is sok újdonságra felhívja a figyelmet. És ha betérek egy könyvesboltba, mindenképpen alaposan szétnézek.
Mire vagy a legbüszkébb a közelmúltból?
2013-ban megkaptam a Dunaújváros Ifjúságáért Díjat, ami nagy elismerés volt a város részéről, nagyon jól esett és büszkeséggel töltött el. Ilyenkor érzi az ember, hogy nem hiába dolgozik.
2015-ben pedig a gyermekkönyvtárunkba érkezett a Vándorbagoly díj, az MKE Gyermekkönyvtáros Szekció díja. Ez is megerősít abban, hogy jól végzem a munkámat.
Ezekben az elismerésekben nagy szerepet kapott a Cimbora Klubban végzett munkám. Ez mindig büszkeséggel és elégedettséggel tölt el, mert az a sok energia amit ráfordítok, százszorosan visszatérül.
Korábban már utaltál rá, hogy a családokra is gondoltok a könyvtárban. Hogyan lehet bevonni a szülőket, a családokat az olvasásnépszerűsítésébe? Mik a tapasztalataid?
konyvtar10Úgy veszem észre, a családok szívesen jönnek hozzánk, hiszen színes, barátságos könyvtár várja őket játszószobával, bábparavánnal, társasjátékokkal, jelmezes ládával stb.
Minden ott kezdődik, hogy a tanítók elhozzák az osztályokat a könyvtárba, és a gyerekek beiratkoznak. Innen már egyenes út vezethet ahhoz, hogy a szünetekben is eljöjjenek hozzánk,kisebb testvérükkel, szüleikkel.
Persze ezenkívül könyves rendezvényekkel is próbáljuk megszólítani a különböző korosztályokat. A szülők szívesen hozzák el a kisebbeket a mesedélutánokra, a nagyobbaknak szóló vetélkedőknél pedig a támogatásukra építünk. Könyves ajánlólistákat is készítünk korcsoportok szerint, ami a szülőknek is nagy segítség.
Mi az, ami a leginkább hiányzik, hogy még hatékonyabb legyen a könyvtári munka?
A többi közalkalmazotthoz hasonlóan a könyvtárosok anyagi elismerése hagy kívánni valót maga után. Persze sok lelkes könyvtáros van, akik mindent megtesznek azért, hogy elismerjék ezt a hivatást, de hatékonyabb lehetne a munka, ha jobban megbecsülnék a pályán dolgozókat, mind anyagi, mind szakmai értelemben. Ezenkívül sokat számítana az is, ha több támogatást
kapnánk a könyvtár épületére, berendezéseire, vagy többet tudnánk pályázni. Szerencsére most a könyvvásárlás terén jól állunk, de volt olyan év, amikor a korábbi évekhez képest lényegesen kevesebb új könyvet tudtunk venni. Remélhetőleg ezek az idők nem térnek vissza.konyvtar7

Milyen könyveket ajánlanál mások figyelmébe is, mind a gyermek- mind a felnőtteknek
szóló irodalomból?
Nagyon örülök, hogy sok kortárs gyerekíró van, és egyre több jó gyermek- és ifjúsági irodalom jelenik meg. Így bőven van ajánlani való, akár a mindennapi problémák megoldásában segítő, akár a kezdő olvasóknak sikerélményt nyújtó alkotásokról, vagy csak a
szórakozás kedvéért keresett könyvekről legyen szó.
Szívesen ajánlom például Dániel András: Mit keresett Jakab az ágy alatt, Kicsibácsi és Kicsinéni ( meg az Imikém); David Mckee: Elmer; Kiss Ottó: Ati és a holdvilág; Lackfi János:Domboninneni mesék; Astrid Lindgren: Harisnyás Pippi , Juharfalvi Emil; L. Molnár Edit: Csika manó; Méhes Károly: Spenót és Papucs; Rákos Péter: Mumus a padláson; Czigány Zoltán: Csoda és Kósza; Molnár Krisztina Rita: Maléna kertje; Kánay Adél:Szívárványország; Nógrádi Gábor: Pete Pite, Unni Lindell: Rém Rozi és az éjjeli tanoda, Otfried Preussler: A kis boszorkány és Torzonborz, a rabló című műveit, és még sorolhatnám…

A felnőtteknek a következőkből ajánlok szívesen: Dragomán György: Máglya, Péterfy Gergely: Kitömött barbár, Parti Nagy Lajos: Hősöm tere, Nigel Barley: Egy zöldfülű antropológus kalandjai. Fiatalabb korom kedvenceit sem hagyhatom ki: John Steinbeck:
Egerek és emberek, Ernest Hemingway: Akiért a harang szól, Darvasi László:Könnymutatványosok.

Comments are closed.

Powered by: Wordpress